Bevásárlás

Hétfőn nem sok történt. Minden itt dekkoló kolléga elhúzott délelőtt a Coca-Cola hyderabadi gyárát megtekinteni, és valószínűleg én is velük megyek, ha reggel 7-kor még nem a tetőn bambulom a kelő Napot. Szar kedvem volt, és már második éjjel képtelen voltam elaludni. Halvány emlékeim vannak arról, hogy mielőtt elmentek a többiek, bejött a Kende, és mondta, hogy van piros Marlbi a boltban, aztán jött a Keve, akivel félálomban megbeszéltük, hogy délután utánuk megyek, és elmegyünk együtt a Charminarhoz elkölteni minden maradék pénzünket. A Mayfairnél kellett volna 4-kor találkoznunk, és én ott is voltam, de a Keve sehol. Unalmamban, míg rá vártam, bedobtam egy pizzát a Pizza Hutban. Pont úgy sikerült befejeznem, hogy még elértem a fél 5-ös buszt visszafelé. Miután visszaértem, mostam, tévéztem, élveztem, hogy az egész szint csak az enyém. Este bementem a termünkbe, és játszottam. (Pár napja megint páncélos generális vagyok.) A szövetségeseket már eltiportam, most a ruszkik következnek... Később megjöttek a többiek is. Kiderült, hogy elhúzódott az egész gyárlátogatás, azért nem ért oda a Keve a Mayfairhez időben. Úgy bántak velük, mintha valami ipari kémek lennének: hozták-vitték őket, levetítettek nekik valami PR-prezentációt, ittattak velük kólát, végigvezették őket a gyáron, elmesélték, milyen überdeutsche tisztasági törvények szerint működnek a gyártósorok az egész világon, lenyűgözték őket a cég pénzügyi adataival, és még kajálni is elvitték őket valami étterembe. Ráadásnak kaptak egy karton Thums Upot, ami a népszerű, ámde bűnszar indiai bambi. A helyi bajuszos-pocakos telugu filmsztár a reklámembere; mindenhol ő van: óriásplakáton, tízperces tévéreklámban, a bambi címkéjén... Nála csak az indiai Legyen ön is milliomos, a Crorepati itteni Vágó Istvánja népszerűbb. Vele aztán minden szart el lehet adni, legyen az toll, bőrápoló krém, autó vagy kaja.

Éjfél környékén szolid tetőpartit tartottunk. Elvileg arra ittunk, hogy az itt maradó öt kollégának jó sora legyen, de abból az öt kollégából kezdetben csak egy, Ács Illés volt jelen. Ő meg nem mert sört inni, inkább Thums Uppal mérgezte magát. Már a második sörömnél tarthattam, amikor a városban ragadt Zsu és Kormi megérkeztek. A hyderabadi Durga-fesztivál forgatagában ragadtak, és lekésték az utolsó buszt, úgyhogy lestoppoltak egy Ashok Leyland kocka-teherautót, és azzal hozatták magukat vissza. A sör mellé hoztak még Baccardit is a lónyálakat kedvelő kollégáknak, maguk is legurítottak egyet-kettőt, aztán elmentek aludni, ahogy közben többen mások is. Körülbelül ekkor ébredt fel TéPé, akit egész este lehetetlen volt felébreszteni 10 km mély álmából. A változatosság kedvéért ezúttal vele iszogattam hajnalig, amíg ébren bírtam.

Ma, mikor felkeltem, a Keve elújságolta, hogy beszélt Szummama helyettesével, és mindenkinek megvan a repjegye, két embert kivéve. A Vili és az A. Peti jegyeit ugyanis elkeverték, így még nem tudták átiratni. Állítólag vasárnap utazunk, mind ugyanazzal a géppel. Ha azzal megyünk, amivel a Kaushik, akkor valószínűleg Frankfurton keresztül, de erről csak Szummama tudna tájékoztatást adni, ha itt lenne.

Délután végre sikerült eljutni a Charminarhoz a Kevével, és súlyos ezreseket befektetni nemárulomelmibe. Vettem kézipoggyásznak egy kisebbfajta kerekes táskát is, hogy az Emirates által megszabott 20 kilós súlyhatárt ne lépje át a bőröndöm. Volt még egy csomó időnk a 8-as buszig, úgyhogy beültünk a Pizza Cornerbe kajálni, bár már mindkettőnknek a töke tele volt a pizzával. Gyakorlatilag az egész városban ez az egyetlen étek, ami európai gyomor számára is emészthető, és (a városon belüli utazási költségeket is beleszámolva) még pénztárcabarátnak mondható. Két hónap után azért már kicsit unalmas mindig ugyanazt enni, akármennyire is szereti az ember. Már a buszon ültünk, amikor befutott T. Zoli és A. Peti, akiknek elvileg Goán kellett volna lenni, de soha nem jutottak el oda. Kicsit később a velük elutazott K. és D. Janik + Kuszi triót is láttam az út szélén gyalogolni. Sokkal később, a gépterembe jövet találkoztam D. Janival, aki elmesélte, hogy annak is örülhettek, hogy legalább a visszainduló vonatra sikerült jegyet venni az agrai vonatjegy-maffiától, és nem kellett elmenniük Delhiig. Ma este, valami élménybeszámoló-szintparti keretében akarták elmesélni, mi volt, de kivételesen nem vettem részt rajta. Holnap úgyis megtudom, mi történt velük.