Kultúrest

Tegnap sokáig lehetett aludni, mert a projekt értékelése csak 11-kor kezdődött, de mivel a keddi ebédem reggel jött ki belőlem, még így is majdnem elkéstem. Természetesen megint értelmetlen volt sietni, mert Haragvó Pali bácsi nem ért rá, a helyette érkező ember meg alaposan elnézte az órát. A kész projekt bemutatása nem volt zökkenőmentes, a részek összeillesztésénél volt pár hézag, de helyben megoldottunk mindent, úgyhogy a csávóka elégedetten távozott, miután megdícsért minket, milyen szépen dolgoztunk.

Ebéd után mindenki lázasan készülődött a kultúrestre, bár az STC technikailag semmiben nem támogatott minket. Hangosítást és a projektort nem lehetett a műsor előtt kipróbálni, így mindenki csak remélte, hogy nem lesz nagyobb fennakadás. Úgy volt, hogy a Divvel ketten gondoskodunk a magyar csapat jó hangulatáról, és hozunk piát, de a Div helyett végül a LaciGerivel mentem ki a dhaba melletti piaboltba. Nem volt, csak 5 sör és 5 Baccardi Breezer a bódéban, úgyhogy kénytelen voltam a dhabás csávóval megboltolni, hogy hozzon még piát valahonnan, aztán vigyen is el kocsival a kapuig. Amíg meg nem érkezett az áru, a Gerivel helyben ittunk egy kört. Hamar meghozták a cuccost, de kiderült, hogy nincs kocsi amivel elvihetnének az STC-ig. Cserébe felajánlották, hogy motorral elvisznek, de inkább a riskát választottam. Miután visszariskáztunk a kapuig, majd a kaputól az éppen szabad emberek becipelték az áru nagyját az Aravaliba, egy kisebb adaggal becuccoltunk a Kevével az amfiteátrum technikai helységébe. Kaptunk társaságot is a "hangmérnök", egy, az indus csoportok technikusi feladatát ellátó csákó és sok más illetéktelen bámészkodó, mindenbe belepiszkáló, semmihez nem értő egyén személyében. A nagy tömeg miatt a táskám a benne található matériával együtt hamar áthelyeződött az egyik sötétebb sarokba, közel a színpadhoz, és rohamosan apadni kezdett a súlya. A műsor természetesen nem kezdődött időben, mert a projektor kábele kontakthibás volt, a hangosítás tré, meg amíg be nem sötétedett, a kivetített dolgokból amúgy sem lehetett semmit látni. Aztán végül egy klasszikus indiai Ganésa-tánccal elkezdődött a műsor. Az indusok minimális technikai készültséget igénylő táncokkal, énekekkel, a pakisztániakat kifigurázó színjátékkal készültek. (Az is jellemző, hogy mi azért nem szolgálhattunk fel pálinkát, főzhettünk bográcsgulyást disznó- vagy marhahúsból, mert azzal belelépünk szegény helyiek lelkivilágába, de Pakisztánt tróger, köcsög bandának beállítani, azt szabad.) A mieink táncoltak néptáncot, klasszikus társastáncokat, előadták a Ludas Matyit angolul, Anti dorombolt, Kormi prezentációt készített Magyarországról, Div pedig itteni életképeinkből válogatott a helyieknek. Cápi és BanGab a Tankcsapda Egyszerű dalát adta elő a Szummama gitárjával, amit szerencsére fél perc szerencsétlenkedés után már nem kísért a helyi "gitárhős". Aztán a magyar csoport Halász Judit micimackós dalát is elénekelte a magyar csoport, a végén pedig a Queen We Will Rock You című nótájára lehetett össznépileg ugrálni a színpadon. Összeségében nem volt rossz móka a kultúrest - az indusoknak tetszettek a bulizós képeink, élvezték az előadásokat is, a mieink is jól érezték magukat, a sörösüvegek is szépen gyűltek a bokor alatt. A Keve is megivott egy Baccardit a stúdióban, és majdnem le is bukott, de pont azelőtt csempésztem ki az üres üvegét, amikor Ramana kérdőre vonta, és megkóstolta a Sprite-ját, hátha abba kevert valamit. A piálást természetesen nem lehetett sokáig titokban tartani, mert elég feltűnő volt az állandó csoportosulás az amfiteátrum gyéren megvilágított jobbszélén. A szeniorok és Szummama azonban el voltak ragadtatva a műsortól, és még a becsempészett alkoholt felett is szemet hunytak.

A buli természetesen nem ért véget a kultúrest utolsó számával, sőt, igazából csak vacsora után kezdődött. Az Aravaliban a szokásos szintparti vette kezdetét, de ezúttal nemcsak az állandó résztvevők, hanem szinte mindenki megjelent. Hamar kiderült, hogy még az a 40-20 sem lesz elég, úgyhogy a BanGab lezsírozta a dhabásokkal egy újabb adagot. A K. Jani vállalta, hogy felhozza a kapuból a szállítmányt, és eltekert Mr. Fileworth bringáján. Az amatőr alkoholisták hamar kiütötték magukat - a pálmát ezúttal Ács Illés és Döbrögi úr vitte el. Az előbbi többször is lehányta a ventillátort a magánszámai szüneteiben, Döbrögi meg a Cápival dalolt, és ugrált izomból. Egy ideig nagyon jó volt a hangulat, szinte minden pia elfogyott, és már azon viccelődtünk, hogy a sok sörtől a Jani is már biztos részegen fekszik az árokparton, amikor végre befutott az utánpótlással. Kiderült, hogy a dhabások nem jöttek, úgyhogy a világ végéről kellett hoznia sört. Később kezdtek elfajulni a dolgok. Az emberek kezdtek úgy viselkedni, mintha még mindig tizenéves suttyók lennének, és egyre több dolog kapott szárnyakat. A K. Janival jelzésképpen összerámoltuk a törékeny ill. könnyen amortizálható dolgokat (üvegeket, székeket), miután a többség el is ment aludni. Csak a Cápi és a Marci maradt még ugrabugrálni egy kicsit, közben a Kati dokumentált, a Tubák kolléga pedig csöndesen nézte a műsort. Végül már csak ketten maradtunk a Janival, mi viszont megint reggelig dumáltunk a maradék sörrel a kezünkben.

Ezután nem csoda, hogy egyikünk se ment be reggel a városba, sőt, meglepetésemre TéPé kolléga sem, pedig ő már korábban elvonult. Mint kiderült, megint nem vesztettünk sokat, mert annyira nem volt háló az SCC-ben, hogy még a tanárcsóka is inkább hazament dolgozni, úgyhogy a reggeli előadás is elmaradt. Az Anti vissza is jött. Mi a Janival meg a TéPével azt terveztük, hogy a délutáni busszal bemegyünk a városba, de busz nem jött, vagy csak rossz helyen vártuk, úgyhogy inkább visszamentünk a Gabor Shakespeare-be netezni. Vacsoráig minden ment is minden, ahogy kell. A hétvégi utazásunkat próbáltuk megszervezni Goára, közben mindenki a saját barátnőjével beszélgetett messzendzseren, de vacsoraidő után azzal fogadtak a még ottlevő kollégák, hogy lekapcsolták azt a proxyt, amit addig használtunk, úgyhogy semmit nem lehet csinálni. Kis idő múlva ugyan visszakapcsolták, de, mint az összes addig használt esetén, itt is letiltottak mindent, amit használtunk: minden .hu-oldalt, a messzendzsert, sőt, én még a Guglit sem tudtam használni. Aztán az Ádám és a LaciGeri mondott egy másik proxyt, amin megy minden a saját nevünkkel, de hogy honnan ismerték, azt nem tudom.