Unalom 2

Vasárnap végre aludtam egy keveset - egészen addig, amíg félórán belül legalább hárman fel nem ébresztettek. Kettő körül, amikor a T. Peti jött a kávéjához vízért, inkább már felkeltem én is. A legtöbben elhúztak a városba, ABAP-ot gyakoroltak, a szerdai kultúrest különböző részein dolgoztak, vagy egyszerűen süttették a hasukat. Én tespedtem egy darabig, aztán késő délután csatlakoztam a golfpályán focizó néhányakhoz. Mikor leértem, éppen egyenlő létszámú csapatok voltak, úgyhogy inkább az Anti kölcsönbringájával, amivel a T. Peti érkezett a helyszínre, tettem egy kört. A golfpálya nem éppen PGA-minőségű: tele van arasznyi mélységű patanyomokkal, lócitrommal, ráadásul a helyiek terepjáróval közlekedtek rajta, úgyhogy még a helyi módra kvázi-laposra engedett gumijú bringával sem volt zökkenőmentes közlekedni rajta. Sokáig nem tekerhettem körbe-körbe, mert a Kormi kollégának felszakadt a térdén a sebe, úgyhogy a helyére sürgősen be kellett állnom. Elmondhatom magamról, hogy mindent megtettem csapatom győzelméért, szinte meghaltam a pályán. A betegségek, a súlyvesztés és a többéves aktív nemsportolás megtette hatását: öt perc után már lépni alig bírtam. A mérkőzés hátralévő részében leginkább a kapuban álltam, és csak a bekapott gólok után 20-30 méterre elguruló labda után tettem pár tétova lépést. Mikor lement a nap, és kb. 15-3-ra kikaptunk, hazatekertem az Anti bringáját, és két órán keresztül próbáltam erőt gyűjteni ahhoz, hogy ne essem össze a zuhany alatt. Miután ez sikerült, még hajnalig beszélgettem a Verával messzendzseren, meg néztem, ahogy a vállalkozóbb kedvűek az épület előtt próbálnak magyar módra táncolni, aztán lefeküdtem aludni.

Hétfő volt az első nap a városi Satyam City Centerben. Az épület jól ismert helyen, a Shoppers' Stoppal szemben áll. Szummama elintézte nekünk, hogy ne reggel 8-kor, hanem hajnali 6.45-kor induljunk az STC parkolójából, és mi ott is voltunk időre, de a taxik sehol. Némi várakozás és anyázás után felhívtuk Szummamát, hogy szóljon már a taxisoknak, mert elfelejtettek időben felkelni. 7.15-kor el is indultunk, két Hindustan Ambassador Deluxe típusú kocsival tizen (+ a két sofőr). Mondanom sem kell, milyen kényelmesen el lehet férni egy négy európainak is kicsi autóban hatan. Miután negyedórás késéssel megérkeztünk az SCC-hez, egy mosolygó, keskenybajuszos, kopaszodó úriember fogadott minket, és át is vezetett rögtön egy másik épülethez, ahol a 6. emeleten, rögtön a testépítő-szalonon túl meg is reggeliztünk. Külön szobában, hatalmas választékból válogatva, meditációs zenét hallgatva (amíg ki nem kapcsoltattuk) ehettünk ugyanannyi pénzért, mint az STC-ben, normális kaját, úgyhogy meg voltunk elégedve. Miután a reggelit letudtuk, az SCC-ben megismerkedtünk leendő oktatónkkal, egy max. harminc körüli csókával, aki majd Magyarországra is jön velünk, hogy ott tovább okítson. Tőle végre megtudtuk, hogy mit fogunk csinálni otthon. A BP ISP nevű vállalatirányítási rendszerével kapcsolatban felmerült problémákat fogjuk orvosolni, és körülbelül annyi dolgunk lesz, hogy adott problémára adott scriptet indítsunk el. Eddig az egész világon 10 muksó látta el ezt a feladatot, ezután nekünk, tizünknek kell majd csak az európai BP-seket segíteni, úgyhogy bele fogunk halni a sok munkába. Utazni a következő félévben nem fogunk, csak akkor, ha az üzletfél külön kéri, hogy az adott problémát helyben oldjuk meg. Rádumáltuk arra is, hogy szombaton ne kelljen bemenni, keddenként nyakkendőt viselni, és hogy megkapjuk a jövő hét hétfőt és keddet is szünnapnak, mint a többiek. A nap értelmes részének körülbelül 11-re vége is lett, utána a tesztrendszert babrálhattuk volna, de mivel halott volt, halálra untuk magunkat. Délután 4-re oda is rendeltük a taxikat, és elhúztunk az STC-be, mondván, hogy mennyi teendőnk van még a kúltúresttel kapcsolatban. Este a rongylábúak megint táncoltak, én megint neteztem.

Ma még értelmetlenebb nap volt, mint a tegnapi. Reggel nyomorgás a taxiban, reggeli, aztán a rendszer konstans használhatatlansága miatt egész nap láblógatás. Én többször bealudtam, mert a náthám miatt ez éjszaka nem sikerült, aztán hányingerrel küzdtem, miután lenyomtam két zöldséges sütit a tetőn található büfében. Napközben az ultralassú neten unalmunkban azt nézegettük, hogy haza tudnánk-e menni korábban (mert hétfő este a Brigadéros azt kamuzta a T. Petinek, hogy nem tudtak korábbra jegyet foglalni), és kiderült, hogy akár több útvonalon is, több napon is van még szabad hely az egész csoportnak. Rá akartuk dumálni a részlegvezetőt, hogy engedjen minket haza a jövő hét elején, mert ezt a f***lóbálást otthon is tudjuk csinálni, de a K. Janinak csak azt sikerült elérni nála abban az öt percben, amire el tudott szabadulni a mítingjéről, hogy hétfőn és kedden ne kelljen bemenni. Estére kiderült, hogy 13 ember jegyfoglalása még nem biztos, úgyhogy hasznosítva a napközben szerzett információkat újabb intenzív levélváltást kezdeményeztünk az otthoni főnökséggel.