Sírva vigadunk
Még csütörtökön elhatároztuk, hogy 3-4 hét alatt megpróbálunk végezni a projekttel, hogy a maradék időben tudjunk legalább utazgatni, ha már egyszer eljöttünk a világ végére. Aznap este neki is ültünk, és pár óra alatt összedobtuk a use case-eket, másnap reggel B. Gábor megcsinálta hozzá a prezentációt is. Miután sikeresen átmentünk OOAD-ből is, játszottunk egy kicsit. Valamikor ebéd után jött Haragvó Pál tanárbácsi, és a Keve prezentálta neki a művünket. Pali bá' meghallgatta, aztán közölte velünk, hogy hétfőtől már nem ő jön, mert változás történt a programban: ezentúl nem .NET-esek leszünk, hanem Solarisszal és Oracle-lel fogunk foglalkozni. Miután megtaláltuk az állunkat, hiába háborogtunk, hogy nekünk közünk nincs a Unixhoz, és nem akarunk rendszeradminisztrátorok lenni, senkit sem érdekelt.
Este elmentünk a dhabába, hogy igyunk egyet Szállj Rám tanárúrral, ahogy azt még szerdán megdumáltuk. "Dry Day" miatt nem akartak kiszolgálni minket, amit páran meguntak, és a szomszédos italárusító bódéban vételeztek maguknak ellátmányt. Miközben ők a zuhogó esőben fogyasztották a napi betevőt a kerítésen kívül, befutott végre Szállj Rám is. Amikor megtudta, miért nem kaptunk addig sört, jót nevetett a dolgon, és elmondta, hogy az igazi "Dry Day" október 2-án van, Ghandi születésnapján, és csak azért nem kaptunk sört, mert a dhabás nem fizette ki az ehavi kenőpénzt a zsernyákoknak, és aznap este ottjártak az ellenőrök. Végül csak lezsírozta, hogy ihassunk. Kiderült, hogy a tanárúr nem is Satyamatyi, hanem csak vendégoktató, meg az is, hogy ő India legnagyobb lázadója: iszik, dohányzik, hajkurássza a nőket, és mindenre magasról szarik. Kérdeztük, miért nem megy nyugatra, ahol úgy élhetne, ahogy akar, de ő azt mondta, hogy inkább Indiában él királyként, minthogy egy koszos cigány legyen külföldön. Mire hajnali fél 4-kor véget ért az este, már csak hatan maradtunk vele, úgyhogy felajánlotta, hogy elvisz kocsival az STC-ig, ha beférünk. Utaztunk már nyolcan is egy riksában, úgyhogy nem jelentett igazi kihívást a Marutija.
Szombat ünnepnap volt, úgyhogy hajnalban páran le is léceltek repülővel Agrába, hogy megnézzék a Taj Mahalt. Mi Kevével csak a városig mentünk az utolsó délelőtti busszal. Körül akartunk nézni, vajon meg tudjuk-e oldani magunknak az étkezést. Vízforralót akartunk venni, hogy az instant tésztáinkhoz ne kelljen a szomszédos Tubák kollégától forróvizet lejmolni, de csak egy olyat találtunk, ami 1000 ruppó alatt volt, abból is csak a kiállított, hótmocskos darab volt belőle a boltban, úgyhogy végül nem vettünk.
Aznap estére ugyan volt meghívásunk a Cinnebarba, de a K. Janin kívül mindenki fáradtságra hivatkozva lemondta. Nekem sem volt kedvem a városban éjszakázni, úgyhogy a Cinnebar helyett végül a T. Peti és a K. Jani szobájában szerveztünk magunknak mulatságot. Felhajtottuk az összes piát az emeleten, szólt a zene a Jani újonnan vett hangfalaiból, és nagyon beb***tunk. Először mulattunk igazán hazai módon, a saját zenénkre. A móka végén összeszedtük a Divet, aki bekókadt rendesen, és a Kevével meg a Janival elcipeltük az ágyáig. Annyira nem volt magánál, hogy fel se tűnt neki, hogy véletlenül bevertük a fejét az ajtófélfába. Aláraktuk a vödröt, aztán elmentünk aludni.
Vasárnap szinte mindenki bement a városba, hogy megnézze a Charminart, és vegyen olcsóért gyöngyöt. Én nem mentem sehova, inkább végre kialudtam magam, meg amúgy is F1-et akartam nézni délután. A helyi személyzet azonban nem volt túl kooperatív. Először az egyetlen olyan adót kapcsolták át, amin élőben adták a futamot, aztán meg kiment az áram csak a mi szobánkban, úgyhogy először én mentem le a recepcióra, hogy kapcsolják már vissza a Star Sportsot, aztán a Keve szólt le telefonon, csináljanak már valamit, hogy legyen áramunk. Végül a Divvel a T. Petiék szobájában néztük végig a reklámok közt megbúvó közvetítést.
Hétfőn Unix alapokat tanultunk, de annyira alapszinten, hogy egész nap kénytelenek voltunk játszani. A tanárcsávó is - lehetett max. 30 - úgy mondta fejből a Unix-parancsokat meg a hozzájuk tartozó kapcsolókat, mintha nyelvleckét hallgatnánk kazettáról: ötször elismételte ugyanazt a szöveget egymás után. Körülbelül annyira volt interaktív is, mint egy magnókazetta. Kiderült, hogy 6 hónapja látott először Unixot, és hogy nem ismeri még a Midnight Commandert sem (ahogy senki sem a Satyamnál), úgyhogy abban a VI Editorban fogunk shell scripteket irogatni, ami gyakorlatilag használhatatlan. Napközben kaptunk Szummamától egy levelet, hogy hirtelen változások miatt módosulni fog egy kicsit a tematika, és hogy kedden és csütörtökön csak délre kell jönni, mert akkor jönnek a BP-s csókák. Este a Keve és a T. Peti átment hozzá, hogy mégis mi a bréket fogunk csinálni a következő n hétben, és kiderült, hogy nem is Solaris és Oracle lesz a program, hanem ezentúl csakis advanced shell scriptezést fogunk tanulni. Az mindegy, hogy mi nem értünk lóf***t sem a Unix oprendszerekhez, a shell scriptezést meg egyszerűen rühelljük, ezt kívánja az üzleti érdek. Majd 3 hét alatt megtanuljuk! Estére lincshangulat alakult ki a csoportban. B. Gábor kolléga megkért, hogy a lelkiállapotomra való tekintettel ne írjak este blogot.
Kedden úgy számoltam, hogy az indiaiak szokásos másfél órás késése miatt elég lesz délután 2-re bemenni, de ezúttal tévedtem. Ebéd előtt jöttek a BP-sek, és elmondták, hogy mi tulajdonképpen problémákat fogunk megoldani, ami nagyon fontos feladat, és ránk qrva nagy szükség van. Valójában help deskesek lettünk, aminél még talán a rendszergizdaság is jobb meló. Kaja után fényképezkedés, amire nem mentem, mert nem volt kedvem a 40°-ban, a tűző napon órákon keresztül kivárni, amíg a helyiek tömege képes úgy ülni, hogy együtt kiadják a Satyam-logót a golfpályán. Miután végre elkészült a fotó, és a többiek szénné égve visszaértek, játszottunk egy keveset, aztán úgy fél öt körül mindenki meglepetésére belépett Sír Kán tanárbácsi, hogy ő akkor most C-programozást fog tanítani Unix alatt. Miután megint megkerestük az állunkat, kiderült, hogy nemcsak advanced shell scriptezni fogunk, hanem a legújabb verzió szerint C-ben is fogunk Unix, és PL/SQL-ben is Oracle alá programozni, hogy halmozzuk az élvezeteket. Két olyan programnyelv volt tanulmányaim során, amiben mindig is gyűlöltem programozni: a shell script, amiben értelmes ember nem ír programot Unix alá (inkább C-ben), és a PL/SQL, aminek meg használhatatlan a fordítója. Semmi gond, végülis csak a változás, ami állandó ennél a cégnél. Még jó, hogy csupa magasszintű programnyelvet (Java, C++, Delphi) adtam meg preferenciának, amikor Satyamatyi lettem. A fejleményeken igazából már sírni sem tudtam, csak nevetni, úgyhogy estére megint bulit szerveztünk a szintre, hogy kiadjuk a feszültséget. Kimentünk a legközelebbi italelárusító bódéhoz, vettünk sok sört, kihordtunk némi ülőgarnitúrát, asztalt meg zajszerszámot a lépcsőfordulóba, és hajnali fél 6-ig sírva vigadtunk, úgy magyar módra.
Szerdán megint szünet volt, úgyhogy egész nap aludtam, amennyire hagytak. Úgy volt, hogy én is megyek a többiekkel a Golconda-erődhöz, de amikor a Keve megpróbált fél 10-kor felkelteni, csak össze-vissza beszéltem, annyira aludtam még. Természetesen az indusoknak mindig ilyenkor jut eszükbe vasat pakolni az ablak alatt, a takkerbrigád is addig rugdalta az ajtót, míg el nem küldtem őket, sőt, a Div is jött, hogy van-e kölcsönbe pendrive-om, úgyhogy igazán jót aludtam. Délután megpróbáltam netezni, de az sem jött igazán össze. A proxy már napok óta nem enged ki az Internetre a saját jelszavammal, de ezt a problémát még meg tudom oldani valahogy, viszont a hálózat annyira lassú volt, hogy arra is félórát vártam, hogy a böngésző azt kiírja, ha az adott oldal nem elérhető. Kaja után bealudtam, és mire felébredtem, a szarrá ázott többiek pont megérkeztek a városból. Végighallgattam a történeteiket arról, ahogy eláztak a Golcondánál, ahogy egy órát szarakodtak előtte a vasútállomáson, és hogy továbbra se tudják, hány pénzért, melyik vonattal és mikor lehet Agrába jutni, meg ahogy megbámulták a K. Jani kidolgozott felsőtestét a helyiek, amikor levette a vizes pólóját, stb. stb. Megérkezett az Apollo korházból Kaszparov kolléga is, akinek a lábát pár napja elvitte a busz, és este volt varratszedésen. Elmesélte, ahogy érzéstelenítés nélkül, szikével vagdalta össze a helyi kuruzsló a lábát, hogy kiszedje varratot. Azóta megint nem tudja behajlítani a térdét. Éjszaka még megnéztük a Kevével az Irország-Franciaország VB-selejtezőt abban a reményben, hogy utána majd közlik a többi eredményét is, de szartak a magyarokra, úgyhogy inkább aludtunk.
Este elmentünk a dhabába, hogy igyunk egyet Szállj Rám tanárúrral, ahogy azt még szerdán megdumáltuk. "Dry Day" miatt nem akartak kiszolgálni minket, amit páran meguntak, és a szomszédos italárusító bódéban vételeztek maguknak ellátmányt. Miközben ők a zuhogó esőben fogyasztották a napi betevőt a kerítésen kívül, befutott végre Szállj Rám is. Amikor megtudta, miért nem kaptunk addig sört, jót nevetett a dolgon, és elmondta, hogy az igazi "Dry Day" október 2-án van, Ghandi születésnapján, és csak azért nem kaptunk sört, mert a dhabás nem fizette ki az ehavi kenőpénzt a zsernyákoknak, és aznap este ottjártak az ellenőrök. Végül csak lezsírozta, hogy ihassunk. Kiderült, hogy a tanárúr nem is Satyamatyi, hanem csak vendégoktató, meg az is, hogy ő India legnagyobb lázadója: iszik, dohányzik, hajkurássza a nőket, és mindenre magasról szarik. Kérdeztük, miért nem megy nyugatra, ahol úgy élhetne, ahogy akar, de ő azt mondta, hogy inkább Indiában él királyként, minthogy egy koszos cigány legyen külföldön. Mire hajnali fél 4-kor véget ért az este, már csak hatan maradtunk vele, úgyhogy felajánlotta, hogy elvisz kocsival az STC-ig, ha beférünk. Utaztunk már nyolcan is egy riksában, úgyhogy nem jelentett igazi kihívást a Marutija.
Szombat ünnepnap volt, úgyhogy hajnalban páran le is léceltek repülővel Agrába, hogy megnézzék a Taj Mahalt. Mi Kevével csak a városig mentünk az utolsó délelőtti busszal. Körül akartunk nézni, vajon meg tudjuk-e oldani magunknak az étkezést. Vízforralót akartunk venni, hogy az instant tésztáinkhoz ne kelljen a szomszédos Tubák kollégától forróvizet lejmolni, de csak egy olyat találtunk, ami 1000 ruppó alatt volt, abból is csak a kiállított, hótmocskos darab volt belőle a boltban, úgyhogy végül nem vettünk.
Aznap estére ugyan volt meghívásunk a Cinnebarba, de a K. Janin kívül mindenki fáradtságra hivatkozva lemondta. Nekem sem volt kedvem a városban éjszakázni, úgyhogy a Cinnebar helyett végül a T. Peti és a K. Jani szobájában szerveztünk magunknak mulatságot. Felhajtottuk az összes piát az emeleten, szólt a zene a Jani újonnan vett hangfalaiból, és nagyon beb***tunk. Először mulattunk igazán hazai módon, a saját zenénkre. A móka végén összeszedtük a Divet, aki bekókadt rendesen, és a Kevével meg a Janival elcipeltük az ágyáig. Annyira nem volt magánál, hogy fel se tűnt neki, hogy véletlenül bevertük a fejét az ajtófélfába. Aláraktuk a vödröt, aztán elmentünk aludni.
Vasárnap szinte mindenki bement a városba, hogy megnézze a Charminart, és vegyen olcsóért gyöngyöt. Én nem mentem sehova, inkább végre kialudtam magam, meg amúgy is F1-et akartam nézni délután. A helyi személyzet azonban nem volt túl kooperatív. Először az egyetlen olyan adót kapcsolták át, amin élőben adták a futamot, aztán meg kiment az áram csak a mi szobánkban, úgyhogy először én mentem le a recepcióra, hogy kapcsolják már vissza a Star Sportsot, aztán a Keve szólt le telefonon, csináljanak már valamit, hogy legyen áramunk. Végül a Divvel a T. Petiék szobájában néztük végig a reklámok közt megbúvó közvetítést.
Hétfőn Unix alapokat tanultunk, de annyira alapszinten, hogy egész nap kénytelenek voltunk játszani. A tanárcsávó is - lehetett max. 30 - úgy mondta fejből a Unix-parancsokat meg a hozzájuk tartozó kapcsolókat, mintha nyelvleckét hallgatnánk kazettáról: ötször elismételte ugyanazt a szöveget egymás után. Körülbelül annyira volt interaktív is, mint egy magnókazetta. Kiderült, hogy 6 hónapja látott először Unixot, és hogy nem ismeri még a Midnight Commandert sem (ahogy senki sem a Satyamnál), úgyhogy abban a VI Editorban fogunk shell scripteket irogatni, ami gyakorlatilag használhatatlan. Napközben kaptunk Szummamától egy levelet, hogy hirtelen változások miatt módosulni fog egy kicsit a tematika, és hogy kedden és csütörtökön csak délre kell jönni, mert akkor jönnek a BP-s csókák. Este a Keve és a T. Peti átment hozzá, hogy mégis mi a bréket fogunk csinálni a következő n hétben, és kiderült, hogy nem is Solaris és Oracle lesz a program, hanem ezentúl csakis advanced shell scriptezést fogunk tanulni. Az mindegy, hogy mi nem értünk lóf***t sem a Unix oprendszerekhez, a shell scriptezést meg egyszerűen rühelljük, ezt kívánja az üzleti érdek. Majd 3 hét alatt megtanuljuk! Estére lincshangulat alakult ki a csoportban. B. Gábor kolléga megkért, hogy a lelkiállapotomra való tekintettel ne írjak este blogot.
Kedden úgy számoltam, hogy az indiaiak szokásos másfél órás késése miatt elég lesz délután 2-re bemenni, de ezúttal tévedtem. Ebéd előtt jöttek a BP-sek, és elmondták, hogy mi tulajdonképpen problémákat fogunk megoldani, ami nagyon fontos feladat, és ránk qrva nagy szükség van. Valójában help deskesek lettünk, aminél még talán a rendszergizdaság is jobb meló. Kaja után fényképezkedés, amire nem mentem, mert nem volt kedvem a 40°-ban, a tűző napon órákon keresztül kivárni, amíg a helyiek tömege képes úgy ülni, hogy együtt kiadják a Satyam-logót a golfpályán. Miután végre elkészült a fotó, és a többiek szénné égve visszaértek, játszottunk egy keveset, aztán úgy fél öt körül mindenki meglepetésére belépett Sír Kán tanárbácsi, hogy ő akkor most C-programozást fog tanítani Unix alatt. Miután megint megkerestük az állunkat, kiderült, hogy nemcsak advanced shell scriptezni fogunk, hanem a legújabb verzió szerint C-ben is fogunk Unix, és PL/SQL-ben is Oracle alá programozni, hogy halmozzuk az élvezeteket. Két olyan programnyelv volt tanulmányaim során, amiben mindig is gyűlöltem programozni: a shell script, amiben értelmes ember nem ír programot Unix alá (inkább C-ben), és a PL/SQL, aminek meg használhatatlan a fordítója. Semmi gond, végülis csak a változás, ami állandó ennél a cégnél. Még jó, hogy csupa magasszintű programnyelvet (Java, C++, Delphi) adtam meg preferenciának, amikor Satyamatyi lettem. A fejleményeken igazából már sírni sem tudtam, csak nevetni, úgyhogy estére megint bulit szerveztünk a szintre, hogy kiadjuk a feszültséget. Kimentünk a legközelebbi italelárusító bódéhoz, vettünk sok sört, kihordtunk némi ülőgarnitúrát, asztalt meg zajszerszámot a lépcsőfordulóba, és hajnali fél 6-ig sírva vigadtunk, úgy magyar módra.
Szerdán megint szünet volt, úgyhogy egész nap aludtam, amennyire hagytak. Úgy volt, hogy én is megyek a többiekkel a Golconda-erődhöz, de amikor a Keve megpróbált fél 10-kor felkelteni, csak össze-vissza beszéltem, annyira aludtam még. Természetesen az indusoknak mindig ilyenkor jut eszükbe vasat pakolni az ablak alatt, a takkerbrigád is addig rugdalta az ajtót, míg el nem küldtem őket, sőt, a Div is jött, hogy van-e kölcsönbe pendrive-om, úgyhogy igazán jót aludtam. Délután megpróbáltam netezni, de az sem jött igazán össze. A proxy már napok óta nem enged ki az Internetre a saját jelszavammal, de ezt a problémát még meg tudom oldani valahogy, viszont a hálózat annyira lassú volt, hogy arra is félórát vártam, hogy a böngésző azt kiírja, ha az adott oldal nem elérhető. Kaja után bealudtam, és mire felébredtem, a szarrá ázott többiek pont megérkeztek a városból. Végighallgattam a történeteiket arról, ahogy eláztak a Golcondánál, ahogy egy órát szarakodtak előtte a vasútállomáson, és hogy továbbra se tudják, hány pénzért, melyik vonattal és mikor lehet Agrába jutni, meg ahogy megbámulták a K. Jani kidolgozott felsőtestét a helyiek, amikor levette a vizes pólóját, stb. stb. Megérkezett az Apollo korházból Kaszparov kolléga is, akinek a lábát pár napja elvitte a busz, és este volt varratszedésen. Elmesélte, ahogy érzéstelenítés nélkül, szikével vagdalta össze a helyi kuruzsló a lábát, hogy kiszedje varratot. Azóta megint nem tudja behajlítani a térdét. Éjszaka még megnéztük a Kevével az Irország-Franciaország VB-selejtezőt abban a reményben, hogy utána majd közlik a többi eredményét is, de szartak a magyarokra, úgyhogy inkább aludtunk.
posted by Schwarze at 9/08/2005 07:46:00 p.m.
0 Comments:
Post a Comment
<< Home