Páncélos Generális

Mindenekelőtt ismét üdvözlöm az otthoni Satyamatyikat, akik továbbra is lelkesen olvassák a blogomat! A Gyula megnyugtatására szolgáljon, hogy ami a blogban olvasható, az maga a - szó szerint is - véres valóság az én magánvéleményemmel fűszerezve, és aminek minden szaváért vállalom a felelősséget. A bejegyzések pedig ezután is olyan stílusban lesznek megfogalmazva, amit az adott körülmények között helyén valónak találok. Remélem, haszna is lesz mindannak, hogy az eredetileg nem neki szánt blogot olvassa, és végre tesz valamit azért, hogy a körülmények javuljanak.

Szerda reggel még nehezen tudtam eldönteni, hogy WC-re vagy oskolába menjek-e, végül az utóbbit választottam - majdnem teljesen értelmetlenül. A dotnetes kollégáknak aznap éppen esettanulmányt kellett összedobniuk az előző két napban tanultak alapján, úgyhogy én egész nap a Panzer Generallal játszottam (special thanx to Johnny D), cseteltem, olvasgattam a híreket, vagy egyszerűen csak szunyókáltam. A tanár tényleg jó csávó, ahogy azt a kollégák már korábban mesélték, és meglepően másként gondolkodik, mint a többi indus. Pénteken a dhabában találkozunk vele. Újra lett saját gépünk is (kivéve Antit), miután délelőtt (természetesen óra közben) átpakoltak minket a Gabor Shakespeare nevű konferenciaszobába. Annak ellenére, hogy annyi helyünk van benne, mint egy szardíniásdobozban, hamar belaktuk: továbbra is egész nap csetelünk, megy a Counterstrike (ill. Panzer General), szól a zene, van móka, kacagás, szúnyogok, ilyesmi.

Szummama szerda este közölte, hogy ma mégis írunk tesztet SSAD-ből és OOAD-ből, úgyhogy éjjel még átnéztem a papírokat, de annyira tanulhatatlannak találtam a dolgot, hogy inkább lefeküdtem aludni. Szerencsére az lett, amire számítottunk: a háromfelé szakított társaságnak csak az egyik részére (a sapkásokra) jutott őr, úgyhogy az adatbányászok és mi felügyelet híján olyan tesztet hoztunk össze, amilyet nem szégyelltünk. Nálunk szinte mindenkinek 96% lett, míg ahol Szummama felügyelt, volt, aki meg is bukott. A vizsga után jött két hombre a BP-től, hogy meséljen nekünk, dotneteseknek arról, hogy milyen lehetőségeink lesznek náluk. Nos, semmilyenek. Kiderült, hogy őket tulajdonképpen nem is mi érdekeljük, mert a BP-nél a dotnetes rész kifutóban van, hanem inkább a sapkások és az adatbányászok. Miután megtudtuk, hogy semmi értelme az életünknek, jött Haragvó Pál tanárbácsi. Elmondta, hogy a hátralévő időben egy (mint azt egyébként kerülőúton megtudtuk) létező projekten fogunk dolgozni. Elmesélte a részleteket is, de olyan jó mesemondó az öreg, hogy én be is aludtam rajta. Kb. 4-re végeztünk az alapozással, én felébredtem, és már csak a projektvezetőnket kellett volna megvárni, aki azonban este 6-ig sem volt képes odaérni, úgyhogy miután lealáztam Franciaországot, hazamentem aludni. Vacsoránál a Div szülinapját kellett volna megünnepelnünk, de Szummama nem rendelt tortát, a Div meg amúgy is padlón volt mindenféle családi probléma miatt, úgyhogy az újabb vállalati ünnepség ezúttal elmaradt.