Bili

Tegnap este megint sikerült hamar lefeküdni. 11-re már az Aravaliban voltunk, de megint elpofáztuk az időt, és csak hajnali 2 körül sikerült ágyba zuhannom. Egész nap nem bírtam magamhoz térni, csak most, estére. Az egész napi kókadást csak segítette az időjárás: az elmúlt napok özönvize után megint csöndes, napos idő volt. A helyi Besenyei Péter ilyenkor mindig bepattan a repgépébe, és, ahogy ma is, egész nap zümmög a magosban. Az időjárás hatását az SLC személyzetének ráadásul sikerült azzal megfejelnie, hogy délutánra tönkrement a légkondi is (vagy kikapcsolták), úgyhogy bent még melegebb volt, mint kint. Bevallom, nem minden pillanatban koncentráltam 100%-ig arra, amit a tanárbácsi beszélt. Eleinte az instant bealvás ellen még lehetett a netes oldalak böngészésével küzdeni, de a tanárbácsi délutánra kiakadt, hogy senki sem figyel (hanem pl. Quake-ezik), úgyhogy be kellett fejezni ezirányú tevékenységeinket. Innentől kezdve már nem gyötrődtem, néha elbújtam a szomszéd kolléga monitorja mögé, és behunytam a szemem... A meleg, a fáradság és a hülye interaktív feladatok egyébként nálam is majdnem kiborították a bilit, de a tanár jó ütemben rendelt el szüneteket, úgyhogy volt lehetőség lehiggadni. Azért ma sem maradt el az, ami a Satyamra annyira jellemző: a tanár már este 6-ra végzett a mondókájával, és már csak a feedback lett volna hátra, de egy csomóan nem tudtuk kitölteni a webes űrlapot, mert a rendszer olyan szarul van megcsinálva, hogy mindig manuálisan kell belepiszkálgatnia az operátornak, hogy működjön...