Tejberízs

Tegnapra kiderült, hogy a főépületben mégis van kajálda, csak mi pont azon a hétnek pont azon az egy napján csekkoltuk, amikor nincs. Sz. Ádám kolléga volt a legbátrabb, és kipróbálta már tegnap. Ma még élt, és azt mondta, hogy jó, olcsó, és van választék (még süti is). Erre a hétre még maradok az eddiginél, de a jövő héttől én sem fogok otthoni áron enni, maximum reggelit, mert azt egyszerűbb az SLC-ben.

Délben megint velünk kajált a kanadai köcsög, de majdnem bunyó lett belőle. Cs. Csaba kérdőre vonta, hogy fizet-e a kajáért, mert ha nem, akkor ne potyázzon itt a mi kontónkra. Némileg összeszólalkoztak, mire a kanadai közölte a szokásos stílusában, hogy ő ott eszik, ahol akar, mert neki különleges egyezménye van a menedzsmenttel, és különben is a Csaba elhúzhat a f***ba - rögtön azután, hogy rendesen megtanult angolul. Nekem eddig se volt a szívem csücske ez a kanadai seggfej, de diszkréten kivonultam, mielőtt annyira felidegesített volna a stílusa, hogy hozzásomom a fagyistálamat.

Ismael, a szakács, egyébként ma kitett magáért. Vacsorára végre nem csípős kaját kaptunk, hanem édes-savanyú mártást. Volt hozzá minden bizbasz nélküli, hagyományos főtt rízs is, úgyhogy végre mertem enni, kétszer is. Kaja után kaptunk apró bagettszerű pékterméket is, ami szintén különleges dolog itt, mert még kenyerük sincs. És hogy valami teljesen hazait is együnk, Ismael csinált egy kis tejberízst is. Biztos furcsa volt neki, hogy nagyjából semmilyen íze sincs, ezért kicsit több citromot tett bele, mint kellett volna, de így is fél perc alatt elfogyott.

Visszaolvastam, amit írtam, és látom, hogy megint a kajáról pofáztam több bekezdésnyit. Az a baj, hogy magunk között is egyre inkább csak az a téma, hogy ki mit enne legszívesebben. Nem lenne olyan rossz ez az indiai konyha, ha nem raknának mindenbe curryt, és egy kicsit változatosabb lenne. Csak hát a muszlimok nem ehetnek disznót, a hinduk nem ehetnek marhát, hal a szárazföld belsejében nem él, ugye, nekünk meg csak a remény marad, hogy egyszer csak jön valami nagy madár, és hazarepít minket a bőség országába.