Narancslé

A tegnapi többórányi képfeltöltögetős játéknak ma meglett a böjtje. Reggelre még egy borotválkozás volt betervezve, de arra ébredtem, hogy a Keve szól és nem a mobilom. Ez azt szokta jelenteni, hogy megint elaludtam. Annyi időm volt, hogy fürödjek, kiöltözzem ?business casualbe? (mer' a Satyamnál az dívik a hét első négy napján, aztán csak sima ?casual?), aztán rohantunk reggelizni.

Reggelinél rossz helyet választottam. Aki már vette a fáradságot, és megnézte a képeket, az láthatta, hogy nincs asztalunk, ezért mindent ölben vagy a szék karfáján tárolunk evés közben. A mellettem helyet foglaló F. Peti is így tett: tányér az ölébe, narancsleves pohara a karfára. Aztán egy rossz mozdulat, és az egész az ingujjamra borult, onnan pedig a gatyámon keresztül a földre folyt, ahol még jól megnézte magának a táskám alját is. Kocsmából számtalanszor történt már hasonló, így tudtam, ha szerencsém van, és az indiai narancslé is több mesterséges szinezéket tartalmaz, mint valódi narancsot, akkor a foltot a szomszédos budiban ki tudom mosni a ruhámból. Szerencsém volt. Kézszárítónál megszárítkoztam, és ment tovább minden a rendes kerékvágásban.

Ma az Algoritmusok és adatstruktúrák című tárgy volt a műsor, de előtte előfelmérőt írtunk abból, amit a múlt héten tanultunk (lásd indiai időszámítás!), azaz operációs rendszerekből. Én az éjjeli töltögetés miatt nem nagyon nyitottam ki a 900 oldalas könyvet, amit a tárgyhoz mellékeltek (szobánként egyet), úgyhogy bátran hagyatkoztam korábbi tanulmányaimra, és végül 70%-osra sikerült összetotóznom a tesztet. Mielőtt bárki megdícsérne, az elérendő határ az Entry Level Training Program esetén minden tesztnél 80%. Na, ez az, amit senki sem teljesített. Az átlag valahol 60% és 70% között volt, ami elég sovány. A stréber malájok állítólag 90-95%-ra teljesítettek minden tárgyból. Azt megjegyezném, hogy a többiek kb. fél órával előbb állhattak neki tesztet kitölteni, mint az olyan lúzerek, mint én, mert a mi gépünket zárolta a rendszer valamilyen mókás ötletből kifolyólag.

Teszt után egy kis ujjgyakorlat következett, hogy egykori C++-tanárom szavaival éljek. Egész nap ilyen-olyan láncolt listákat programoztunk. Én rögtön nekiálltam objektumorientáltan a dolognak, mert arra számítottam, hogy ha a C++ tanulását rögtön dinamikus struktúrák kezelésénél, össze-vissza mutatózgatásánál kezdjük, akkor hamar elérünk majd oda is, de aztán mégsem. Kiderült, hogy a társaság nagy része nem túl májer C-ben, sőt, sokan most írták életük első C-programját. Szegény tanárbácsi sem számíthatott arra, hogy a magyar oktatási rendszer annyira egységes, hogy ugyanavval a szakmai képesítéssel van, aki nem tud magával mit kezdeni, és unalmában rendezési algoritmusokat ír a láncolt listájához, és van, aki meg azt sem tudja, mi az a C programozási nyelv. Én megcsináltam, amit kellett, aztán újságot olvastam, meg leveleket irogattam annak, aki otthoni idő szerint hajnalban (munkakezdéskor) már hajlandó volt venni a fáradságot, és válaszolt arra, amit még éjjel írtam.

Ma egész nap meleg volt, és alig esett az eső, ezért mindent elleptek a bogarak. A szobánkban estére kilószám lehetett volna összeszedni a mostanában rajzó kis fekete bogarakat, úgyhogy, ha hazaérek, kénytelen leszek bevetni az otthonról hozott rovarirtót is. Ha addigra a Keve még nem vadult be, és taposta agyon az összeset.